Rácz Aladár cimbalomművesz
(Jászapáti, 1886. február 28. – Budapest, 1958. március 28.)
Jászapátin született, de kétéves korától Jászberényben élt népes cigányzenész családjával.
Apja brácsásként a Lehel Kávéházban muzsikált a bandájával. Rácz Aladár is itt kezdte
muzsikusi pályáját, cimbalmozni tanult hallás után. A budapesti EMKE Kávéházban tizenhat
éves korától zenélt esténként. 1910-ben Párizsba szerződött egy cigányzenekarral, amellyel
bejárta Franciaországot, Spanyolországot és eljutott Egyiptomba is. Hangszerét maga
készítette. Nagyszerű játékával hamar hírnevet szerzett magának. Saint-Saëns „a cimbalom
Liszt Ferencenek” nevezte el. 1914-től a svájci Genfben az „egzotikus” muzsikát kedvelő
közönségnek cimbalmozott különböző cigányzenekarokban. Svájcban a játékára felfigyelő
neves zenészekkel ismerkedett meg (pl. Ansermet-vel), akik zenei érdeklődését a komolyzene
felé mozdították el. Autodidaktaként tanult francia nyelvet, zenetörténetet, szociológiát.
Kitartóan tanulta a zeneelméletet, a klasszikus kották olvasását, átiratok készítését. Eközben
ismerkedett meg Couperin, Bach, Scarlatti műveivel, amelyeket cimbalmon kezdett játszani,
és saját műveket is szerzett. A cigányzenében megszerzett rendkívüli virtuozitásával
könnyedén alakította át a barokk műveket is. A jobb hangzás eléréséért a cimbalmon
újításokat vezetett be, pedált épített rá, a verők átalakításával és a hangszer átépítésével valódi
koncerthangszerré nemesítette a cimbalmot. Sztravinszkijt cimbalmozni tanította, aki ezután a
hangszerre zenét is szerzett. Barátságuk halálukig legendás volt. Első önálló
cimbalomkoncertjét Lausanne-ban
tartotta 1926-ban. 1927-től Franciaországban élt, ahol feleségével, Yvonne Barblan hegedű-
és zongoraművésszel léptek fel. Honvágya 1935-ben visszahozta Magyarországra, és
jászberényi otthonába is gyakran ellátogatott.1937-ben a Nemzeti Zenedében (ahol 1890-ben
indult a cimbalom tanszak), majd 1938-tól haláláig a budapesti Zeneművészeti Főiskolán
tanított. Újításait többen értetlenül fogadták, de barátja Bartók Béla és felesége, Pásztory Ditta
támogatták egyedi útkeresését. Munkájáért kapott elismerések: Kossuth-díj 1948-ban,
érdemes művész 1952-ben, kiváló művész 1953-ban.