Tarnay Alajos zeneszerző, zongoraművesz
(Jászberény, 1870. október 22. – Budapest, 1933. február 26.)
A népes jászberényi Taczman család sarja. Édesapja, Tarnay (Taczman) Alajos földbirtokos,
aki zeneszerető volt, édesanyja Mertse Ilona, aki jól zongorázott. A szülők korán felismerték
gyermekük zenei hajlamát és taníttatták. Kisgyermekként Beleznay Antal zeneköltő volt első
tanítója, később gimnáziumi ének-zene tanára. Nyolcéves korától Riszner József zenetanár is
oktatta, tőle kapott jó zenei alapot. Érettségi után 1888-tól a Budapesti Zeneakadémián
folytatta tanulmányait, 1893-ban zongora tanszakon szerzett diplomát. Korrepetitor, majd
zongoratanár lett, 1907-től haláláig a Zeneművészeti Főiskola zongora melléktanszék tanára
volt. Első zeneművét még gimnazistaként írta Diak csardas címmel. Főiskolai hallgatóként
1891-ben Berényi Lajos álnév alatt jelent meg Romanc című dala, majd 1893-tól
folyamatosan jelennek meg dalai. Termékeny dalszerző volt, népies magyar műdalokat
alkotott, melyek igen fülbemászóak voltak. Nagyon sok verset – Petőfi, Ady, Reviczky –
megzenésített. Ő a szerzője a Fa leszek, ha fanak vagy viraga című verses dalnak is.
Megzenésítette a gyermekeknek a Hófehérke és Csipke Rózsika meséket, de írt zenét
esküvőre, különböző ünnepségekre, jeles alkalmakra is. Nemcsak írta a dalokat, de nagy
művészi átéléssel elő is adta azokat. Mint zongoraművész is elismert volt. Gyakran tartott
koncerteket szerte az országban, de nem feledkezett meg szülővárosáról sem. A Jász bálban, a
nőegyleti rendezvényen, s egyéb ünnepségeken rendezett hangversenyek aktív résztvevője
volt. Jászberényi, jászsági fellépései a város kulturális életében jelentős eseménynek
számítottak. Az ország sok kiváló muzsikusát is elhozta ezekre a fellépésekre. A kedves,
kellemes, szellemes egyénisége miatt a jászok Lojzikájaként emlegették. Hosszas betegség
után hunyt el. A földi maradványait tartalmazó érckoporsót Jászberénybe hozták, s a
Városháza előcsarnokában ravatalozták fel. Gyászolók tömege kísérte utolsó útjára a Fehértói
temetőbe, ahol a családi kriptában helyezték örök nyugalomra. 1937-ben a jászberényi
Keresztény Nőegylet egy emléktáblát helyezett el a Lehel Vezér Gimnázium falán, amely
hirdeti, a neves művész itt töltötte diákéveit. A 20. század második felében pedig a Riszner
sétányról nyitott kis új utcácskát Tarnay Alajosról nevezték el.
Tarnay Alajos sírján hosszú ideig nem volt olvasható a neve. Jászberény Város
Önkormányzata 2013-ban helyezte el a családi síremléken azt a márványtáblát, amely tudatja
az utókorral, hogy itt nyugszik Tarnay Alajos zeneszerző, zongoraművész. A Palotásy János
Zeneiskola meghatározott időnként Tarnay Alajos zongoraversenyt rendez, azzal a céllal,
hogy a fiatal generáció és a jelenkor embere is megismerje Tarnay egykori szerzeményeit,
dalait.