← Vissza a 150 év 150 tárgy főoldalra
“Amikor a közösség és a múzeum egymásra talál, a múlt közös erőforrássá válik”
A Jász Múzeumhoz kapcsolódó civil közösségek
A Jász Múzeum életében mindig meghatározó szerepet játszottak a hozzá kötődő közösségek és civil szervezetek. Akár a történelem kutatása, akár a jász és a magyar hagyományok őrzése volt a céljuk, a múzeum mindenkor otthont, szakmai hátteret és nyilvánosságot biztosított számukra. Ezek a kapcsolatok nem alkalmi együttműködések: a közösségek programokat, önkéntes energiát és helyi tudást hoznak, a múzeum pedig hiteles szakmai keretet, infrastruktúrát és hosszú távú folytonosságot ad. Így az intézmény egyszerre gyűjteményőrző hely és élő találkozási pont, ahol a múlt értelmezése a jelen közösségeivel közösen történik.
Mindez már a múzeum megalapításakor is így volt: a Jász Múzeum ügyeit kezdettől fogva közösség vette kézbe. A városi tanács 1873-ban létrehozta a Múzeumi Bizottságot, hogy „egyengetve” a múzeum útját biztosítsa az intézmény elindulását. A bizottság elnöke Pethes József volt, tagjai Bartsik Márton, Bathó Endre, Scopián Sándor és Sipos Orbán. A múzeumalapítás gondolatát Sipos Orbán vetette fel; előterjesztését így kezdte: „Én e megbízatásnak annyival inkább sietek eleget tenni, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy ez intézmény létrehozása … szeretett városunk erkölcsi hitelét, tekintélyét emelendi és a közművelődési érzéket fokozza… Úgy gondolom, nincs senki, … aki ne akarná az ismeretek terjesztésével a közszellem erős alapját letenni, s ne akarná városunkat a művelt városok színvonalára emelni.”
Később is, a hivatalos múzeumőrök mellett, mindig voltak olyan önkéntes segítők, akik munkájukkal támogatták az intézmény működését. Banner János idejében a rossz állapotú gyűjteményt néhány diákkal – Németh Ferenc Pállal, Pap Tamással és Komáromy Józseffel – tette rendbe a múzeum igazgatója. Réz Kálmán idejére már egy muzeológiai–helytörténeti érdeklődésű értelmiségi körből szerveződő tudományos műhely is kialakult. Komáromy József, Porteleki (Prückler) József, Blénessy János és Németh Ferenc közreműködésével helytörténeti kutatásokat és feltárásokat végeztek a Jászságban, és két évkönyvet is kiadtak (1937, 1943), amelyekben a Jászsághoz és a múzeumhoz köthető kutatók közöltek magas színvonalú tanulmányokat. Érdekesség, hogy Blénessy János és Komáromy József később az intézmény igazgatói is lettek.
Réz Kálmán nyugdíjba vonulásától Tóth János kinevezéséig szinte évenként cserélődtek a múzeum igazgatói, így tartós közösségi bázis ekkor nehezebben alakulhatott ki. Tóth János azonban hosszú, 36 éven át tartó vezetése alatt ismét egymásra talált az intézmény és a Jászság múzeumbarát közönsége. Elindította a Múzeumi Esték, valamint a Zenés Múzeumi Esték sorozatot, amelyek növelték a látogatószámot, és stabil közönségbázist teremtettek. A múzeum fejlődésében fontos szerepet játszott Tóth János és Gorjancz Ignác, a Lehel Hűtőgépgyár igazgatójának barátsága is: ennek köszönhetően valósult meg a múzeum felújítása és bővülése, valamint a gyár bőkezű támogatása.
Tóth János a létrejövő helytörténeti gyűjtemények számára is komoly szakmai segítséget nyújtott. Igazgatása alatt jelentős kutatói kör alakult ki Rédei István, Molnár István, Győri János, Győri Jánosné, Faragó Jánosné, Macsi Sándor, Szikszai Gábor és Fodor István Ferenc részvételével.
Tóth János nyugdíjba vonulása után Hortiné dr. Bathó Edit vitte tovább a múzeum igazgatását. Folytatta elődje honismereti munkáját, és igazgatósága alatt a múzeum a jászsági hagyományőrzés egyik központjává vált. Felelevenítette a jászsági népviseletet, a jászkapitányok kinevezésének régi hagyományát, és a múzeum kapui megnyíltak a pálinkalovagrend és a mézlovagrend közösségei felé is. Kezdeményezésére jött létre a Jászsági Hagyományőrző Egylet. A múzeum anyagi nehézségeinek enyhítésére megerősödött a Jász Múzeumért Alapítvány szerepe, amely folytatta a múzeum folyóirat és könyvkiadási tevékenységét. A múzeum a Fegyveres Szervek Baráti Körének is központjává vált.
Hortiné dr. Bathó Edit igazgatása alatt a múzeumhoz kötődő közösségek száma tovább emelkedett, és kialakult egy, a mindennapi működést segítő önkéntes kör is. Az önkéntesek részt vállalnak a hétvégi ügyeletekben, segítik a rendezvények lebonyolítását, és minden olyan feladatban közreműködnek, ahol az intézménynek plusz kapacitásra van szüksége. Tóth János és Hortiné dr. Bathó Edit vezetése alatt a múzeum olyan intézménnyé vált, amelyet civil szervezetek és önkéntesek széles köre támogat.
Hortiné dr. Bathó Edit nyugdíjba vonulása után Gulyás András Zoltán vette át a múzeum vezetését. Régészként már korábban közösségi régészeti csoportot szervezett a múzeum munkájának támogatására. A később Jászkakasok néven ismertté vált közösség önkéntes tagjai kutatási és tudományos munkájukkal erősítik a Jász Múzeum szakmai jelenlétét – nemcsak országosan, hanem a határainkon túl is.
Jelenleg a múzeum hét civil szervezet működésének ad teret. A Jász Múzeumért Alapítvány (pontos nevén: Jász Múzeumért Kulturális Alapítvány) 1994-ben jött létre lokálpatrióta múzeumbarátok kezdeményezésére; célja a múzeumi munka, programok és kiadványok támogatása, a közösségi szerepvállalás erősítése. A múzeumhoz kötődő helyismereti–honismereti kommunikáció egyik jellegzetes példája a Redemptio című periodika, amelynek kiadójaként az alapítvány szerepel. A Városvédő és Szépítő Egyesület 1987-ben alakult Jászberényben, és azóta is a város épített és természeti környezetének védelmén, valamint a helyi értékek megőrzésén dolgozik. A Jászsági Hagyományőrző Egylet 2008 májusában jött létre azzal a céllal, hogy a Jászság történelmét, régi szokásait és hagyományait elméletben és gyakorlatban is megismertesse tagjaival és a közönséggel. A Nagy Imre Társaság Jászberényi Csoportja a helyi és térségi 1956-os emlékezet ápolását, a forradalom jászsági vonatkozásainak kutatását és a történeti tapasztalat átadását tekinti feladatának. A Jászkapitányi Tanács a jász hagyományőrzés sajátos, szimbolikus és protokolláris keretét jeleníti meg. A Jászberényi Települési Értéktár Bizottság a települési értékek számbavételének és dokumentálásának helyi fóruma, munkája a nemzeti értékek és hungarikumok rendszeréhez illeszkedik. A Fegyveres Szervek Baráti Köre aktív közösségi életet él, és jelenléte jól mutatja, hogy a múzeum közösségi tere sokféle csoportnak ad találkozási és kapcsolódási felületet.
A múzeum legfontosabb kincsei közé tartozik – a gyűjteményen túl – a széles önkéntes bázis és a Jászkakasok közössége, akik egymást kiegészítve segítik az intézmény működését. Szabadidejükkel és munkájukkal támogatják a mindennapokat: részt vesznek a hétvégi ügyeletekben, segítenek a múzeumi rendezvények előkészítésében és lebonyolításában, és a közösségi régészeti munkában is nélkülözhetetlenek. Ez a támogatás nemcsak tehermentesítést jelent, hanem a múzeum és a közösség közötti bizalom egyik legerősebb jele is: azt mutatja, hogy a múzeum ügye valóban közös ügy.