← Vissza a 150 év 150 tárgy főoldalra
“A régészet az egyetlen tudományág, amely arra törekszik, hogy tanulmányozza az emberi viselkedést és gondolkodást anélkül, hogy bármelyikkel közvetlen kapcsolata volna.” Bruce Graham Trigger
A Jász Múzeum régészeti gyűjteménye
A Jász Múzeum régészeti gyűjteményének története szorosan összefonódik a Jászság múltjának kutatásával. A múzeum fennállásának első évtizedeiben még viszonylag kevés régészeti tárgyi emlék került az intézménybe, ezért ebben az időszakban önálló, jelentős régészeti tárról még aligha beszélhetünk. A korai gyarapodás első meghatározó alakja Hild Viktor
volt, aki 1899 és 1902 között dolgozott a múzeumnak. Jelentős érem- és régészeti gyűjtőmunkát végzett, kutatásai, ásatásai és feljegyzései ma is fontos forrásai a Jászság régészeti múltjának. Nevéhez köthető több korai lelet múzeumba kerülése is, köztük a Jászboldogháza határából előkerült római sírkő, valamint más, a gyűjtemény korai korszakát meghatározó leletegyüttesek. Hild későbbi, Szolnokra vitt gyűjteménye a Damjanich János Múzeum régészeti anyagának egyik alapját is jelentette, személye azonban a Jász Múzeum régészeti történetének megkerülhetetlen kezdőpontja maradt. A korai időszakhoz tartoznak azok a leletek is, amelyek a jászszentandrási La Téne-kori harcos sírjából, illetve a jászberényi mészhomok-téglagyár területéről kerültek be a múzeumba.
1913-ban Banner János lett a múzeum vezetője. Bár a Jászságban nem végzett önálló régészeti feltárásokat, a múzeumi gyűjtemény rendszerezésében szerepet vállalt. Későbbi pályája jól mutatja, hogy a Jász Múzeum történetének korai szakasza kapcsolatban állt a magyar régészettudomány jelentős alakjaival is.
A régészeti gyűjtemény tényleges megalapozása Komáromy József
nevéhez köthető. Komáromy már Réz Kálmán igazgatósága alatt szoros kapcsolatba került a múzeummal, és több feltárást is végzett a gyűjtemény gyarapítása érdekében. Ekkor kerültek be az első jelentősebb leletek Jászberény-Belsőszőlők és Négyszállás lelőhelyeiről. Az 1940-es évek elejére már számottevő régészeti anyag állt össze, amelyet az 1938–1943 közötti múzeumi évkönyv is tükröz. A korszak különös jelentősége, hogy ekkorra már nemcsak szakemberek, hanem a múzeumot segítő civilek is részt vettek a régészeti munka támogatásában. Prückner, később Porteleki József, Blénessy János és Németh Ferenc neve egyaránt ehhez az időszakhoz kapcsolódik, Prückner József pedig saját régészeti gyűjteményét is a múzeumra hagyta, amely ma is a tár fontos részét képezi.
A második világháború kettétörte ezt a fejlődést, de az 1950-es években még történt fontos előrelépés a gyűjtemény rendezésében. Komáromy József és Csalog József feltárásainak anyaga tovább gyarapította a múzeum régészeti tárát, és ekkor került sor a gyűjtemény ma is használatos alapleltározására is. Az első beleltározott régészeti tárgy egy Jászberény–Borsóhalmán előkerült középső rézkori, úgynevezett tejesköcsög alakú edény volt. Csalog József több jászsági lelőhelyen is dolgozott, és korábbi leletegyüttesek leltározásában is jelentős szerepet vállalt.
Újabb törést 1962 hozott, amikor a Jász Múzeum betagozódott a szolnoki Damjanich János Múzeum alá, a megyei múzeumi rendszerbe. Az önállóság elvesztésével az önálló régészeti gyűjteményt lezárták, a múzeum gyűjtőköre megszűnt, a jászsági régészeti feltárásokat pedig már Szolnokról irányították. Ennek következtében a térség több fontos lelőhelyének anyaga nem Jászberénybe, hanem a megyei múzeum gyűjteményébe került. A városi fenntartás későbbi visszakerülése önmagában még nem változtatott a régészet helyzetén: valódi szakmai fordulat csak 2016-tól következett be, amikor ismét megnyílt a lehetőség önálló régészeti munka végzésére a múzeumban.
A régészeti gyűjtemény új korszaka így 2016-tól bontakozott ki. Ekkor került ismét régész muzeológus az intézménybe, és ezzel együtt újraindult a tervszerű régészeti gyűjtés, kutatás és feltárómunka. Az első újonnan bekerült tárgy egy honfoglalás kori süvegcsúcs volt, amelyet Hajzer Kálmán pusztamonostori lokálpatrióta ajándékozott a múzeumnak. Ettől kezdve a Jász Múzeum nemcsak őrzője, hanem ismét aktív alakítója lett a Jászság régészeti kutatásának.
Az új korszak egyik legfontosabb pillére a közösségi régészet megerősödése volt. A múzeum mellett működő közösségi régészeti csoport, a ma már Jászkakasok néven ismert közösség, az elmúlt években több mint 7000 tárggyal és több mint 100 új lelőhely azonosításával gazdagította a múzeum gyűjteményét és a Jászság múltjára vonatkozó ismereteket. Ez a munka jól mutatja, hogy a régészeti kutatás a térségben ma is közös ügy: a múzeumi szakemberek, a kutatópartnerek és a helyi közösség együtt formálják.
A 2018 utáni évek különösen jelentős feltárásokat hoztak. Jászfényszarun, az SRF gyár építését megelőző feltáráson egy 3. századi szarmata telep, négy honfoglalás kori sír és egy paleolit, gravetti kultúrához köthető táborhely került elő. A honfoglalás kori sírok közül több is kiemelkedő jelentőségű volt: az egyikből szablya és tarsolyzáró csövecske, egy másikból bogozó került elő. Ugyancsak 2018-tól indult el a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel az együttműködés a honfoglalás kori lelőhelyek kutatásában.
A Jászberény északi elkerülőjének, a 32-es út nyomvonalán két éven át folytak megelőző feltárások. Ezek a kutatások is jelentős új eredményeket hoztak: egy különösen gazdag késő neolit temetkezésből négy nagyméretű spondylus gyöngy került elő, emellett egy különleges, oszlopszerkezetes és alapárokkal ellátott ház maradványait is sikerült feltárni. 2021-ben a Jászjákóhalma mellett feltárt honfoglalás kori sír egy különleges, rájabőrrel borított markolatú szablyát rejtett. Ugyancsak 2021 fontos eredménye volt a Thyssenkrupp Hungary telephelyén feltárt, mintegy két hektáros szarmata telep.
A 2022–2024 közötti időszak a feltárások kiemelt éveinek tekinthető. 2022-ben Jánoshida–Vörös Hajnal Tsz lelőhelyen egy 2–3. századi, körárkos szarmata temetőt tárt fel a múzeum. Ugyanebben az évben Jászjákóhalma mellett a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetével és a HUN-REN Régészeti Intézetével közösen paleolit lelőhely kutatása zajlott. Szintén 2022 fontos lelete volt a jászberényi plébániatemplomban előkerült különleges római hexagon. 2022–2023-ban Fegyverneken is folytak feltárások, 2023-ban pedig a Jászberény és Jásztelek közötti területen egy Árpád-kori telep részletét sikerült megkutatni.
A korszak egyik legnagyobb visszhangot kiváltó eredménye a Jánoshida–Márkusparton feltárt római kori orvosi sír volt, amely 2023-ban került a figyelem középpontjába. A feltárás az ELTE Régészeti Intézetével és az akkori HUN-REN Régészeti Intézetével közös projekt keretében valósult meg, majd a kutatás az ELTE-vel folytatódott tovább. A sírból előkerült orvosi eszközök világhírűvé váltak, és a Jász Múzeum egyik legismertebb új leletegyüttesét alkotják.
A közelmúlt kiemelkedő kutatásai közé tartozik a jászberényi Galamb utcai feltárás is, amely Jászberény korai történetének pontosabb megismeréséhez járult hozzá. A jelenlegi korszakot egyre szélesebb kutatási együttműködések jellemzik: a múzeum ma a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetével, a Pannon Egyetemmel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel és az ELTE-vel is együtt dolgozik.
A szakmai munka intézményi háttere az utóbbi években tovább erősödött.
2023-tól az addigi régész muzeológust, Gulyás András Zoltánt a múzeum igazgatójává nevezték ki, és új régész, Dávid Áron csatlakozott az intézményhez. 2024-től Szabó Erika technikusként és Hegyesi Viktor informatikus-térinformatikusként erősíti a csapatot, míg 2024–2025-ben Steuer István technikusként és numizmataként vett részt a szakmai munkában.
Mindez jól mutatja, hogy a Jász Múzeum régészeti gyűjteménye ma már nem csupán a múlt emlékeinek őrzője, hanem a Jászság régészeti kutatásának aktív, folyamatosan gyarapodó központja is.
