A 150 éves Jász Múzeum történetét kezdettől fogva közösségi összefogás, bizalom és felelősségvállalás kíséri. A város és a Jászság büszkeségeként, a fenntartó támogatására támaszkodva, de kitartásból, szakmai elhivatottságból és közös munkából építkezve működött – és minden korszakában számíthatott elkötelezett segítőire. A közösség hozzájárulása nemcsak adományokban, hanem erkölcsi kiállásban, szakmai együttműködésekben és a mindennapok önkéntes munkájában is megmutatkozott.
A Jász Múzeum ezért nem csupán intézmény, hanem a közösség és a közösségi emlékezet tere. Önkéntesek segítik a hétvégi ügyeleteket, programokat és háttérfeladatokat, a múzeum tereiben pedig civil közösségek találnak otthonra. A közösségi jelenlét a múzeum szolgálataiban is tetten érhető: múzeumpedagógiai foglalkozások, tárlatvezetések, előadások és városi ünnepekhez kapcsolódó programok teszik élővé a gyűjteményt. A gyűjtemény darabjai gyakran családi történeteket őriznek, amelyek a múzeumban közkinccsé válnak: egy-egy felajánlott tárgyhoz emberi sorsok, helyi emlékek és közösségi élmények kapcsolódnak. Ily módon a múzeum nemcsak megőrzi a múlt tanúit, hanem értelmezi és közvetíti is őket: összeköti a személyes emlékezetet a közös történettel. A raktárakban zajló csendes szakmunka – leltározás, restaurálás, feldolgozás – ugyanúgy része ennek a történetnek, mint a kiállítóterekben megszülető találkozások. A múzeum mindeközben nyitott a korszerű módszerekre is: digitális feldolgozásra, közösségi kutatásra és a tudás megosztására, hogy a helyi emlékek a jelen kérdéseire is választ adjanak.
Az elmúlt évtizedekben a múzeum a tudomány és a közösség egyik fontos központjává is vált. Közben megőrizte alapfeladatát: a gyűjteményi munka és a múzeumi szolgálat biztos, közösséget szolgáló bázisa maradt. Egyetemekkel és kutatóintézetekkel közös kutatások, feltárások, gyűjteményfeldolgozások és publikációk segítik a Jászság múltjának megismerését. A szakmai kapcsolatok határon túlra is kiterjednek, és a múzeum nemzetközi együttműködések felé is nyit. A jubileum ezért nem lezárás, hanem folytatás: a múzeum a jövőben is a közös munka, a tudásmegosztás és a nyitott párbeszéd helye marad. A látogatók számára a tárgyak nem puszta relikviák, hanem elmondható történetek: a múzeum feladata, hogy ezeket hitelesen, érthetően és élményszerűen közvetítse, nemzedékeket összekapcsolva. Közben a jász identitás legfontosabb jelképe, a Jászkürt, itt őrződik, és innen szólítja meg újra és újra a látogatókat.